Road Runner’s Death Valley Rally (SNES)

Bolondos dallamok, ki nem ismerné?! 1930 óta bearanyozza minden napjainkat. Az angol nevén ismert Looney tunes rengeteg mosolyt csalt gyermeki arcunkra, de meg merem kockáztatni, hogy még a felnőtt korosztályt is megnevetette egy-két bolondos tettel. A Gyalogkakukk elég beteges és néha már morbidra sikeredett, de hát ezt szerettük. Személy szerint mindig is a Prérifarkasnak szurkoltam, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül, sajnos állandó kudarccal végződött a farkas sorsa…

1993 szeptemberében gyerekek százai örülhettek az ICOM simulations által kifejlesztett Road Runner’s Death Valley Rally játéknak, mely Super Nintendora jelent meg. A játék egyszemélyes játékmenetet biztosított 2D formájában. A nem túl okos, de nagyon szerencsés gyalogkakukkot irányítva menekülhetünk a prérifarkas elöl. Különböző akadályokkal is szembe kellet néznünk: többféle ellenségekkel, mozgó tárgyakon való ugrálással és magával a Prérifarkassal.

[cp_youtube id=fqpkzln-4jc]

Maga a játék egyszerű, de mégis nehéz, menekülünk, pontokat gyűjtünk, zászlókat szedünk fel a checkpoint érdekében, szíveket szerezhetünk melyek az életünkért felelősek és persze elintézhetünk pár rosszaságot (skorpió, kígyó, stb…). A pályák jól kivannak dolgozva, változatosak és persze tele van eldugott helyekkel ahol a már említett zászlókat találhatunk. Az életünkre is nagyon kell vigyázni, mert nagyon hamar elfogyhat, és akkor kezdhetünk mindent elölről, ezt a pályákon elhelyezett kis kajával tölthetjük újra. A boss harcok egyre nehezednek a vége felé már egy kis logikát is bele kell csempésznünk. Ha a végére eljutottunk és végre előjön a stáblista, akkor nyugodtan hátra dőlhetünk és simogathatjuk a kopaszra tépett hajunkat. Szóval a játék 5 pályán keresztül biztosít nekünk élvezetet:

1. Level 1: Sivatag–> Boss: katapult (Könnyű)
2. Level 2: Építési terület–> Boss: daru (Közepesen könnyű)
3. Level 3: Cirkuszi vonat–> Boss: vonat (Nehézkes)
4. Level 4: Bánya–> Boss: fúrógép (Nehéz)
5. Level 5: Hold–> Boss: gigantikus robot (Brutál)

Őszintén nem tudom kinek is találták ki a játékot mivel gyerekeknek túl nehéz (saját tapasztalatok), felnőtteknek pedig már túl idegesítő.

Akkor most nézzük meg a negatívumokat. Első részben beszélnék az irányításról: nehézkes néha már borzasztóan is kellemetlen helyzetbe hoz minket, mikor azon múlik, hogy eljuss a pálya végére, amikor rátudsz-e ugrani arra a bizonyos mozgó tárgyra vagy a nehéz irányítás miatt mellé ugrasz és kezdhetsz mindent elölről (vagy a legutóbbi checkpointtól). Második részben: a pálya beláthatatlansága, így csak vaktában futunk előre és a ránk váró veszélyeket nem láthatjuk, ez is életvesztéshez vezethet. Harmadik részben a játék zenéjéről lenne szó, mit is mondhatnék erre… idegesítő, borzasztó, a játék nehézsége mellett még a zene is tépi a már-már kopaszodó hajunkat. DE! Most a játék kipróbálása után a zene egész jól hatott rám, mivel egész jót nosztalgiáztam… “milyen jó is volt azaz időszak”. Következő pontban a grafikát említem meg: a grafika jól tükrözi a Bolondos Dallamok meséjét, élénk színei vannak, a pályák nem sötétek, egész jól játszhatóak. Végezetül a játék változatos: a prérifarkas nem csak egy járművel üldöz minket, minden pályán új és új építményével próbál a nyomunkba érni.

Ezt a remekművet letölteni innen tudjuk: www.gamefabrique.com/games/road-runners-death-valley-rally/