Demon’s Souls történet

Demon’s Souls történet

A Soulsborne játékokat szinte mindenki ismeri. Sokan azért imádják ezen játékokat, mert remek harcrendszerük van, érdekes főellenségeik és hatalmas, bejárható világuk. Páran azonban nem tudják, de a Soulsborne játékok története legalább annyira kiemelkedő mint a többi eleme. Igen, ezen játékok történet elmesélése nem a szokványos úton zajlik, így sokan át is siklanak felette és csak az akció résszel foglalkoznak. Ez pedig nagy hiba. Én a következő hetekben próbálom bemutatni (sajátos, emészthető formában, a fontosabb neveket angolul meghagyva) a Soulsborne játékok történetét, kitérve az összes fontosabb szereplőre, tárgyra, helyszínre. Bízom benne, hogy elolvasva sokaknak új értelmezést nyernek a játékok és újra belevetik magukat a küzdelembe. Mivel minden Soulsborne játékhoz van angol nyelvű, hivatalos kézikönyvem, így a történetek mellett ezeket is bemutatom majd egy videó formájában.

A lelkek hatalma

Tehát a Demon’s Souls meséje. Nem is tudom hol kezdjem. Bármelyik végén is ragadom meg, sokan úgysem fognak hinni nekem. Pedig a mesém amellett, hogy rengeteg tanulsággal szolgál, a valóságot tükrözi és olyan emberektől hallottam én is, akiknek adok a szavára. Tehát hol is kezdjem?

A legelején fogom. Boletaria egy virágzó királyság volt, ahol az emberek békében éltek és amely országot nem dúlta háború már ember emlékezet óta. Boletaria csodás birodalmát Old King Doran , azaz a “The Last Hero,“ alapította még a réges régi időkben. Sokan a mai napig félistenként tartják számon Doran királyt. A mondák szerint kínzó halált halt, mert egy oltár alatti sírban temették el. Élve. Ez a sír nem fekszik máshol mint a boletariai kastély alatt. Szintén azt beszélik az idősek, hogy a sírban vele együtt fekszik a legendás fegyver, a Northern Regalia is, amely a Demonbrandt és a Soulbrandt fegyverek fúziója és kegyetlen ereje van. Aki pedig elég bátor hozzá és felnyitja a sírt, annak egyenesen Doran király haragjával kell szembe kell néznie.

Boletaria békés vidékét szinte a semmiből démonok lepték el és mindent kezdett beborítani a sötétség. A ”The Old One” egy, a sötétség által táplált gonosz entitás felébredt hosszú álmából és a démonjai révén vészt hozott a virágzó királyságra és hetek leforgása alatt kipusztította Boletaria népességének a felét.  Ekkor azonban pár kivételes hős összefogott (őket a mai napig csak Monumentals-oknak hívják) és a gonosz mágiát (Soul Art) is segítségül felhasználva nagy nehezen legyőzték az Old One-t és visszalökték oda, ahonnan jött. Majd biztos, ami biztos, lezárták az Old One-hoz vezető utat.

Megkezdődött Boletaria és a világ ezen részének újraépítése és minden régió újra népesedésnek indult. A gyorsabb közlekedést segítve Archstoneokat, köveket építettek, amelyek úgynevezett teleportként működtek és így csatlakoztak egy központi kőhöz. Így lehetővé tették a régiók közötti, szinte azonnali közelekedést. Felgyorsultak az építkezések és az emberiség, Boletaria lakosainak gyarapodása is. Csak a Monumentalok tudnak róla, de azt beszélik, hogy létezik egy Nexusnak nevezett hely az égben, amely az élet és halál közötti állapotban látja vendégül a kóborló lelkeket. Sokan azt feltételezik, hogy ezen Nexus alá börtönözték be a Monumentalok az Old One-t és csak akkor ébred fel újra, ha valaki a gonosszá vált lelkét, önként, tálcán nyújtja át neki. De ezek csak regék, mondák, amikre nem adunk, ugye?

Boletaria, egykoron virágzó királysága

Eltelt pár évtized vagy évezred (senki sem számolja) és Boletaria kezdte újjáépíteni magát és virágzásnak is indult, amelynek egyik lépéseként a birodalom új királya XII. Allant lett. Allant király megfogadta a népének, hogy nagyon gazdaggá és hatalmassá fogja tenni Boletariát. Tudomására jutott, hogy a Monumentalok régen a sötét mágiát (Soul Art) segítségül hívva győzték le az Old One-t, ezért mérhetetlen lelkes módon kezdett kutatni a Soul Art művészete iránt. A célja kezdetben nem önző okokra vezethetőek vissza, hanem tényleg a birodalmának, az ott élő embereknek próbált volna segíteni a nagyobb erővel felvértezve. Ezer és ezer ember kutatott, kísérletezett, amíg a király egyre több mindent megtudott a sötét lélekrablásról. Egy nagyon veszélyes kísérlet árán sikerült eljutnia, az élet és halál közötti mezsgyére, a Nexusba, ahol egy titokzatos és idős hölgy fogadta, a Maiden in Black. Róla semmit nem tudott a király, de a hölgy segített neki és bevezette a Soul Art-ok művészetébe és megmutta neki a lelkek rablásának igazi erejét.

Nem is számolta a király, hogy mennyi és mennyi időt töltött az idős hölgy társaságában, amíg eljött a nap, amikor önszántából visszatért Boletariába. Valami azonban megváltozott a király körül. A lélekrablás és a hatalom éhsége nem hogy csökkent volna, de még nőtt is. Ennek eredményeképpen felkutatta a legendás Soulbrandt kardot (amiről az hírlik, hogy még gonoszabbá teszi a hordozóját) és ettől kezdve már nem volt megállás: a király lelkeket rabolt az udvarából, a saját embereitől is. Egy idő után az étvágya már teljesen kielegíthetetlen volt, ezért visszatért a Nexusba és a Maiden in Black-hez fohászkodott. A hölgy pedig a Nexus alatt alvó Old One-hoz küldte őt a félőrült király éhségének csillapítására. Allant király teljesen legyengült akaraterővel végül engedett az Old One csábításának és a saját lelkét felajánlotta neki, ezzel felébresztve a nagybetűs gonoszt évtizedes álmából. Hirtelen sötét felhők gyűlekeztek Boletaria királysága felett és az emberek fejvesztve a házaikba menekültek. Átláthatatlan, sűrű köd borult minden vidékre és Boletaria lakosai szép lassan kezdték elveszíteni a józan eszüket. Démonok hordái özönlötték el Boletariát, falták fel az emberek lelkeit és így lelketlen, élőhalottakká vált emberek léptei verdesték Boletaria utcáinak kövét.

Allant király személyesen

Más, szomszédos királyságok emberei próbáltak volna segíteni a szegény bajbajutottakon, de amint beléptek a boletariai ködbe, soha nem tértek vissza. Az élénk fantáziával rendelkezők olyan meséket adnak tovább, szájról szájra, hogy az emberek lelkét a démonok falták fel, majd ezt egy titokzatos síkon továbbították az Archdemonoknak, akik pedig nem mást, mint az Old One-t táplálják. Azok, akik még nem őrültek meg, Istenhez kezdtek el fohászkodni oltalomért és ezen vallási procedúrában a két legkiemelkedőbb lelki pásztor sietett a segítségükre: Saint Urbain és Sixth Saint Astraea. Urbain vallotta, hogy csak Isten akarja próbatétel elé állítani az emberiséget azáltal, hogy démonok és átláthatatlan köd lepte el a királyságot. Saint Urban nem támogatta az erőszakot és a démoni köd erőszakkal történő feloszlatását. Sokkal inkább az Úrban hitt és ellenzett minden varázslást, mert szerinte a varázslat minden gonosz forrása. Saint Urban és az egyik leghűségesebb követője, Acolyte of God, a Shrine of Storms-ba utaztak, hogy az ott lakó pogányokat megtérítsék, segítsenek nekik a nehéz időben. A küldetésük azonban nem sikerült, mert egy piszkos tolvaj, Patches fondorlatai által egy gödör mélyén végezték.

A valaha virágzó királyság, Boletaria kezdett szétesni, pánik lett úrrá minden régióban. Ezidőtájt a történészek 6 régióra osztották Boletariát:

Az első régió, maga a központ volt, azaz a Boletarian Castle, amely többek között, 2 félelmetes tűzokádó sárkány otthona is volt. A démoni erők megjelenését követően Allant király katonái és az udvar lakosai próbáltak küzdeni a démoni hordák ellen, de nem sok sikerrel.
Ezen küzdelmekben 3 legendás hősről tesznek említést a történelemkönyvek: Alfred, the Knight of the Tower, Metas, the Knight of the Lance és végül Long Bow Oolan. Sajnos végül minden igyekezetük ellenére őket is uralma alá vonták a démoni erők és mára a testük eltorzult, a lelküket elnyerték a gonosz erők és már csak egy emberi érzés maradt bennük: továbbra is védeni a hamis uralkodójukat, azaz Allant királyt. A helyi ivókban azt mesélik, hogy amikor a démoni köd ezen remek harcosokat is elérte, akkor Alfred-et Tower Knight-á formálták a démoni erők, Metas-ból Penetrator lett, végül Oolan a katonáival együtt egy démoni szörnyűséget a Phalanx-t alkotott meg. Nem tudni mi igaz ezekből a mesékből.

Phalanx, azaz Oolan

Nem mehetünk el szó nélkül Biorr és Vallarfax személye mellett, akik a Twin Fangs-ot alkották és Allant király elit testőrségét irányították az udvarban. Vallarfax a katasztrófa idején gyorsan elmenekült a köd elől, hogy figyelmeztesse a Boletarián kívüli világot a leselkedő veszélyre. Később állítólag, a küldetése teljesítse után még is visszatért a kastélyba, de vagy a két sárkány perzselő tüze ölte meg vagy pedig Miralda végzett vele. senki nem tudja.
Ha már megemlítettem, akkor Executioner Miralda egy kegyetlen, érzések nélküli hóhér volt, aki Allant király szolgálatában állt és aki végig mellette maradt a nehéz időkben is. Yuria-t és Biorr-t is börtönbe zárta, hogy bizonyítsa a királynak, hogy továbbra is ő a legmegbízhatóbb embere. A Twin Fangs másik tagja, Biorr a démoni erők kitörése után is a király mellett maradt, hogy védelmezze őt. Végül a pokoli démoni hatalom ellen ő sem tudott egyedül csodát tenni.
És ha már Miralda kapcsán megemlítettem Yuria, the Witch-t, azaz a boszorkányt is, akkor róla elmesélem, hogy a Soul Art-ok sötét formáinak gyakorlására érkezett a kastélyba, és Allant királyhoz hasonlóan a hatalmi vágy vezérelte. Ezt azonban a király is gyorsan felismerte és Miranda segítségével Latria börtönébe zárta, majd hagyta a sorsára pár udvari bohóc társaságában, hogy megőrjítsék.
A végére hagytam, pedig a király életében betöltött szerepe talán a legfontosabb személlyé teszi Ostrava, of Boletaria-t, azaz Ariona Allant, Boletaria hercegét. Ariona éppen egy távoli vidéken tartózkodott, küldetésen volt, amikor megtudta, hogy katasztrófa történt, a köd elnyelte a kastélyt. Sietve hazatért, azonban akkor már csak azt látta, hogy szeretett édesapja elméjén démoni erők lettek úrrá. Kétségbeesve ahelyett, hogy megküzdött volna őrült apjával, vagy hogy az ő lelkét is démoni erők uralhassák a könnyebb utat választotta: öngyilkos lett.

A kegyetlen Miralda

A mesémben a második régió Boletariában, a Stonefang Tunnel, amely egy ismert bánya és ásatás volt, és amelyet a kiemelt szerepének köszönhetően egyenesen Allant király irányított. A történelem könyvek szerint a Burrower-ek népe ásta ki a bánya járatait és ők hozták létre a Temple of the Dragon God-ot, a föld alatti templomot, ezzel is áldozva a sárkány istennek. A Borrowerek bizony pogányok voltak és amikor az ásatások során a föld mélyén megtalálták egy nagy sárkány csontvázát, akkor félelmükben neki készítették az oltárt, illetve sárkányölő ágyúkon, fegyvereken kezdtek el dolgozni, hogy megvédhessék magukat, ha a sárkány isten nem fogadja el az áldozataikat és újra feléledne, pusztításba kezdene. Amikor a köd ezt a területet is elárasztotta és a démonok a területre hatoltak, akkor a bányászok makacs módon kitartottak, nem menekültek el. Ennek szomorú eredményeképpen most már lélektelenül bolyonganak a bányákban, alagutakban és csak ásnak, ásnak céltalanul. Azok szerint akik jártak a bányák útvesztőiben, akkora az alagutak száma és mennyisége, hogy Stonefang Tunnel területét el is nevezték alagút városnak.

Az alagutakban élt két legendás kovács, Blacksmith Ed és Blacksmith Boldwin. Ed állítólag még mindig ott kovácsol rendületlenül. A legendák mesélnek egy hősről, akit Legendary Big M-nek neveznek és aki puszta kézzel terített le egy sárkányt. Az ő tiszteletére született meg a Hands of God nevű fegyver, amelyet állítólag Ed készített. Boldwin a démoni köd eljövetelekor elmenekült a bányákból és a lelke a Nexusba talált menedékre.
Ezen vidéken élt Stockpile Thomas, egy kereskedő is, akinek a feleségét és lányát a démonok mészároltak le vagy pedig alakították át a ködben. Az elbeszélések szerint Thomast a démoni erők megszállták és gyáván magukra hagyta a családját. Rebesgetik, hogy a Maiden in Black-nek köszönhetően a Nexus-ban talált otthonra.
Feltétlenül szólnunk kell Scirvir, the Wanderer-ről, aki egy kalandozó volt, és aki önszántából lépett be a boletariai ködbe, hogy a fertőzött emberek kiszolgáltatott helyzetét kihasználva, kirabolva őket gazdaggá váljon, de a kapzsisága nyomorúságos halállal végződött, amelyet a Stonefang Tunnels-ben talált meg. A mondák szerint talált egy Talisman of Beasts nevű tárgyat, amely által bizonyosságot nyert, hogy az Old One és Isten egy és ugyanaz a személy.
Megemlíthetjük még (habár a személye miatt említést sem érdemelne) Graverobber Blige-t, aki szintén egy aljas sírrabló és tolvaj volt. Mások szerencsétlenségén próbált meggazdagodni és feljebb jutni. Úgy látszik ez a bánya vonzza a kapzsi embereket.

A két kovács, azaz Ed és Boldwin

A Tower of Latria egy elátkozott, szenvedésekkel teli hely. Egy kegyetlen börtön. Régesrégen szent hely volt helyette, amelyet a Boletaria melletti királyság uralkodónőjének, Queen Yormedar-nak, azaz Ivory Queen Latria-nak állítottak. A mesék szerint Latria a férjével, Az Old Monk-al uralta a birodalmát és nagyon szerették őket az alattvalóik. Egy napon azonban, ismeretlen okok miatt Latria kitoloncolta a férjét a királyságból. Az idő telt és telt és ekkor a száműzött király állítólag talált egy titokzatos arany köpenyt és mérhetetlen dühtől vezerélve visszatért a királyságába és száműzte (egyesek szerint megölte) a királynőt, az ártatlan családtagjait pedig börtönbe vetette. A börtönbe zárt embereket folyamatosan, kegyetlenül kínoztatta és rendíthetetlen őröket állított melléjük, hogy őrizzék őket az idők végezetéig. A királynő egy neves mágus hírében állt, és talán pont ezért az ő lelkét használta fel az Old Monk, hogy létrehozza a Fool’s Idol-t, amely gyakorlatilag a királynő képére kialakított hasonmás, baba volt. Így minden alattvaló, rab azt hitte, hogy a királynő még él, van reményük a kegyelemre. A hívők pedig továbbra is jöhettek hozzá megbocsátásért, amely az Old Monk által kitervelt mészárlás volt, mert a feloldozás helyett minden hívőt a torony tetején lakozó Gargoyle falt fel, a lelküket pedig az Old Monk felhasználta, hogy újabb démonokat hozzon létre. Idő kérdése volt és a démoni erők megjelentek ebben a börtönben is, köd lepte el a börtön falait és szép lassan minden börtönőrt démoni megszállás vezérelt, élen a kegyetlen Man Eaterekkel. Azt beszélik még, hogy a torony, börtön közepén van egy mechanikus szív, amelyből az öreg, száműzött király, az Old Monk az erejét kapja és a börtönben elpusztuló, elátkozott lelkek táplálják ezt a szívet. Az idő haladásával az öreg király nagy nehezen megszabadult az átkozott köpenytől (amely a dühét táplálta) és ezzel ki is lehelte utolsó lelkét, meghalt. Állítólag a köpeny azóta már új gazdára talált…..

Amikor szóba hozom a meséim által a Latriai börtönt, akkor nem hagyhatom ki Sage Freke-t, The Visionary-t, aki egy legendás varázsló volt, és aki rendületlenül kutatott és próbálta megérteni a Souls Art-ok (sötét, lélekrabló mágia, amelyet az Old One alkotott) működését. Ellentmondott Saint Urbain tanításainak, prédikálásának és azt gondolta, hogy ha az emberiség érdekei azt kívánják, akkor együtt kell működni még egy hamis Istennel is, a jó cél érdekében. Szerinte az Old One és az egyház semmiben nem különbözött egymástól. A mondák szerint Freke-t annyira elfogta a sötét lelkek iránti kíváncsiság, hogy már teljesen elveszítette a józan eszét. Frekét végül a mérhetetlen kíváncsisága Latria börtönébe vezette, ahol az Old Monk elfogta és a rácsok mögé zárta be. Freke leghűbb tanítványa, Geri próbálta őt kiszabadítani, de nem járt sikerrel. Freke-ről még azt beszélik az idősek, hogy mindig is azt vallotta, hogy létezik egy Maiden in Black névre hallgató erő, akit meg kell ölni és ezáltal elpusztul minden démoni erő is és hatalmat nyer az emberiség.

Az Old Monk


A börtön falai között szenved Lord Rydell is, akiről azt beszélik, hogy családi kapcsolata volt Allant királlyal és Ostrava herceggel. Páran azt tartják, hogy egyenesen Allant király testvére volt. Rydell arról is híres volt, hogy egy neves fegyvert, a Phosphorescent Pole-t rabolta el a leghírhedtebb boszorkánytól, Witch in the Sky-tól. Állítólag féltékenységből zárta be a börtönbe az Old Monk, mert a Singing Lady szeretője volt. Singing Lady, akit említettem szintén a börtön falai között tengődött, de ő különleges elbánásban részesült. A rabok szerint az Old Monk és Lord Rydell szeretője is volt és amikor ez kitudódott, akkor a dühös Old Monk a börtönbe vetette. A nagyon merészek pedig szerelmi négyszögről beszélnek, mert említést tesznek egy The Liar névre hallgató személyről is, aki egy nagyon erős és gonosz mágus volt és állítólag szoros kapcsolatok fűzték a Singing Lady-hez. Nem meglepő módon ő is a börtönben végezte.

A mesém egy újabb régióba visz el benneteket, amely nem más mint a Shrine of Storms, amely villámok uralta, pogányok által lakott terület volt. Ezek a pogányok a vihar istenének mutattak be áldozatokat. Még az ősi időkben a pogány, barbár nép a Shadowmen-ek építették fel ezt a helyet és itt kegyetlen áldozatokat mutattak be a Storm King-nek, egy bestiának, hogy esőt adjon nekik viszonzásul. A mondák szerint azóta már vagy elmenekült onnan az összes Shadowmen vagy pedig meghaltak, kipusztultak. Amikor a démoni köd ezt a területet sem kímélte, akkor a kóborló lelkek az elhunytakat találták meg és csontvázként éledtek fel. A legendák szerint Adjudicator, the great Judge of the Deceased, azaz a pogányok főbírója egy hősre vár, aki majd megtisztítja a területet a romlástól, mielőtt az összes lélek a hatalmas Storm King-nek kerül feláldozásra. A Storm King az ősi pogány nézetek megtestesítője, amely a démoni köd által testi megformálást, létet is kapott. A Shrine of Storms mélyén egy ősi sír helyezkedik el, amely egy névtelen hős otthona, akit állítólag továbbra is hajt az elszántság, düh a hatalom és az erő irányában.

Sokan és sokat beszélnek a leghatalmasabb boszorkányról, Witch in the Sky-ról, akiről senki nem tudja, hogy kicsoda, vagy hol lehet megtalálni. Egyesek szerint Maiden in Black az, mert a Nexus is levegőben van, akárcsak a Stormy King, míg mások szerint Sparkly the Crow az, aki a Shrine of Storms-nál vert tanyát. Egyébként Sparkly the Crow, egy boszorkány, aki a Shrine of Storms-ban él és aki adományokért, áldozatokért különleges tárgyakat ad az őt meglátogatóknak. Sparkly-ról még azt is tartják, hogy őt meg lehet találni, de szabad szemmel látni soha.
Amit viszont bizonyosan állíthatok, hogy ezen átkozott vidék lakója volt Satsuki, aki ezen régiót járta, hogy felkutasson egy legendás japán fegyvert a Magic Sword “Makoto,”-t, amely az apjáé volt. Ez a fegyver sokak által tiltott eszköz, mert szép lassan elszívja a használója életerejét. Állítólag a fegyver iránti birtoklási vágy és vágyakozás teljesen elvette Satsuki eszét és megőrült.
Nem szívesen beszélek róla, mert nem kedvelem, de többen is azt állították, hogy itt látták Patches the Hyena-t, aki egy gátlástalan, sírrabló tolvaj. Az áldozatait veszélyes helyekre csalja és aztán lelöki őket a mélybe, hogy aztán kirabolja mindenüket. Olyan hírek is eljutottak a fülembe, hogy most már a Nexusban tartózkodik és ott próbál nyerészkedni a hontalan lelkek között.

Shrine of Stroms

A következő mesém helyszíne a Valley of Defilement, amely egy elhagyatott terület, mocsár, a kitaszítottak és nem kívánatos boletariai személyek számára. Szentségtelen föld ez, egy végtelen mocsárvidék, ahová azokat a magzatokat, gyerekeket dobták, vitték le, akiket nem kívánatosnak tartottak, nem akartak megtartani. A mondák szerint, amikor Sixth Saint Astraea egyháza tudomására jutott ez a hely, akkor Astraea, testőrével és kísérőjével (egyesek szerint szeretőjével) Garl Vinland-al együtt elutaztak a mocsárba, hogy segítsenek a gyerekeknek, hogy a démoni köd ne rabolja el a lelküket. A mondák szerint Astrea inkább átadta magát a démoni, sötét léleknek, hogy ezzel is segítsen, enyhítse a mocsárban élők lelkét, mint sem elfogadja egy gonosz Isten segítségét, aki egy ilyen szörnyűséges hely létezését támogatná. Garl próbálta őt megvédeni, de hiába, ő is a gonosz által hunyt el. Ezidőben a mocsárban lakott egy Filthy Woman nevezetű leányzó, akit a legszebb nőnek tartottak a Valley of Defilement-ben, amíg Saint Astraea meg nem érkezett. Ezt követően mérhetetlen féltékenység fogta el és mindig ellenérzéseket fogalmazott meg Astraea és követői felé. Idővel a démoni köd és hatalom a mocsárban élő nyomorúságos embereket is elérte, így akik később vették a bátorságot és a mocsárba látogattak, azokat megtámadták, hogy az áldozatok lelkét Astrea-nak ajánlják fel, amiért próbált segíteni nekik. Vannak olyan félelmetes mesék is, amely szerint a démoni erőnyerés által a rothadástól és pestistől támogatva két, hatalmas démon született, akik jelenleg is ott kísértenek.

Selen Vinland, Garl testvére, otthon várta türelmetlenül a bátyját, aki nem érkezett haza. Selenről el kell mesélnem, hogy Garl-al, Astrae-ával ugyanazon vidékről származtak (Western Highland) és ugyanazon egyház hívei voltak. Az egyházé, amit Father Vinland, az apjuk vezetett, aki egy magas rangú pap volt. Azt mondják, hogy Father Vinland nagy hatalmú és nagy tekintélyű egyházi személyiség volt, aki büszkén és méltóságteljesen vezette az egyházát. Nah, de visszatérve a történetemhez, Selen hosszú várakozás után maga is lemerészkedett a Valley of Defilement-be, hogy felkutassa őt és elmondja nekik apjuk halálának hírét. Az apjuk a halála napján megbízta Selent, hogy adja át Garl-nak a családi gyűrűt, amely titokzatos erővel bírt. Szomorú, de azóta nincs hír Selen-ről, akit vagy elragadott a mocsár vagy pedig elmenekült a démoni horda elől.
Végül nem mehetünk el szó nélkül két bátor lovag, Vito the Moonlight Knight és Risaie of Istarel mellett, akik a Valley of Defilement-be mentek és ott is tűntek el. Sokan találkoztak velük, de senki nem tudja, hogy Astraea után mentek, vagy pedig a saját küldetésük vezérelte őket. Vito a becenevét a holdfényt visszaverő kardjáról kapta, amit mindig magánál hordott, Risaie pedig az Istarelle nevű lándzsa fegyveréről, amiről ódákat zengenek.

Maiden Astraea és Garl Vinland

A mesém lassan véget ér, de az utolsó régióról még említést kell tennem, mert nem kevésbé jelentős események történtek ott. Northern Lands-ről van szó, ami egykor a legendás óriások földje volt, akik békességben éltek Boletaria lakosaival egészen addig, amíg a démoni köd az ő területeiket is megfertőzte. Szájról szájra járt, hogy létezett egy legendás hős, Bramd, akiről sokat nem tudunk, de azt igen, hogy hatalmas méretű fegyvereket is képes volt forgatni és jó pár óriást ölt meg. Nem véletlenül Óriásölő a beceneve! A regék szerint Northern Lands vidéke volt az első, ahol a démoni erők szaporodni kezdtek és ahol a köd terjedni kezdett. Eleinte Boletaria ezer és ezer bátor lovagot küldött ide a hely megtisztítására, de sikertelenül, mert nem tudták visszaverni a gonoszt. Sőt, később a helyhez kötődő Archstone is elpusztításra került. Hogy ki pusztította el és milyen okkal azt senki nem tudja. Vélhetően meg volt az oka rá…..

Hallottam ezt azt egy Mephistopheles nevű konok és zord nőszemélyről, aki a Soul Industry (lelkek vándorlásával foglalkozó társaság) tagja volt, és aki a Soul Art-ok működését vizsgálta és határozottan kapzsi volt, mert mindenkit meg akart ölni, aki bármire is rájött a Soul Art-ok működésével, felhasználásával kapcsolatban. Ezt a gonosz pára azzal indokolta, hogy elmondása szerint a lelkek rendje (Order of the Soul) utasította őt, hogy mindenkit pusztítson el, aki kezdi megérteni a Soul Art-ok működését, ezzel is titokban tartva az ősi rítust.
Legfőbb segítője Yurt, the Silent Chief volt, egy hírhedt bérgyilkos és kereskedő, aki csak is azért érkezett Boletariába, (jó pénzért persze) hogy védje Mephistopheles-t és az elveit képviselje, azaz meggyilkolja azokat, akik kitanulták a Soul Art-ok használatát. Senkit nem akart elengedni Boletariából, akik megtanulták a sötét művészetet.
Nah persze voltak olyan is, mint pl. Crestfallen Warrior, akik óva intettek mindenkit a lelkek hatalmától és a Soul Art-ok használatától. Crestfallen Warrior egy legendás harcos, akit mindenki tisztelt és aki egy idő után megfáradva a démonok elleni küzdelemben állítólag már a Nexusban pihen. De ahogy telik az idő, ő is egyre lélekéhesebb lesz, megrészegíti a hatalom és így kezdi elveszíteni a memóriáját, lelkét…

Northern Lands

A mesém véget ért kedves hallgatóságom, de hogy vidámabb dologgal zárjam a történetem, elmondom nektek, hogy a próféciák szerint jön majd egy névtelen harcos, aki próbál segíteni Boletaria lakosain és belép a ködbe. A jövendölés szerint azonban meghal, de a bolyongó lelke a Nexusba kerül és a Maiden in Black segítségével elindul, hogy Boletaria minden régióját felszabadítsa az Archdemonok alól.
Amennyiben ezt sikeresen teljesíti, akkor a Maiden in Black leviszi a névtelen hőst a Nexus alatt pihenő Old One-hoz és az ott bolyongó Allant királyhoz. (aki már teljesen megőrült, legyengült és lelketlenné vált) A király próbálja majd meggyőzni őt, hogy az Old One csak jót akar a világgal és a teljes pusztulás egy újnak a kezdete, a romlott és erőszakos emberiséget szabadítaná meg a szenvedéseitől.
A prófécia szerint a névtelen hős választás elé kerül majd: nem enged a lelkek és hatalom csábításának, így a köd felszáll Boletaria királyságáról és a Maiden in Black újra álomba merül az Old One-al együtt és elsüllyednek a Nexus alatt, vagy pedig……….amire gondolni sem akarok….vagy pedig a névtelen hősünket megrészegíti a lelkek hatalma, megöli Maiden in Black-et, (ezzel átvéve a helyét) és az Old One oldalán együtt uralkodnak a démoni világgá lett Boletarián. Az pedig, hogy a mérhetetlen hatalom felemészti őt is mint Allant királyt vagy sem, az már egy másik történet lenne 🙂

Hogy ez a prófécia, jövendölés igaz vagy sem? Létezik, érkezik a névtelen hős meggyötört királyságunkba vagy sem? Ezt én sem tudom megmondani nektek.

I. Demon’s Souls történet
II. Dark Souls történet
III. Dark Souls II történet
IV. Dark Souls III történet
V. Bloodborne történet
VI. Sekiro történet

Szólj Hozzá!

Please Login to comment