Tenchu: Stealth Assassins (PlayStation)

Tenchu: Stealth Assassins (PlayStation)

Ninja,  szó jelentésében megtalálható a kitartás, álló és tűrő képességet jelentő kanji (első látásra nekünk betű, de amúgy fogalmi jel)  Nos a játék során, a kitartásra, türelemre igencsak szükségünk is lesz. Persze nem azért mert annyira idegesítő és játszhatatlan lenne ez az alkotás. Erről jelen esetben szó sincs, bár az irányítást szokni és újra tanulni kell. Aki Grand Master címre pályázik, annak készség szinten kell megtanulni a lehetőségeket. Bár nyílt harccal is megoldható bármely feladat, ha nem is mindig könnyen, de akkor nem ninja játékról beszélnénk most, hanem a Shinobi féle hússzeletelésről, amivel odalenne az igazi ninjákat éltető elem, az áldozat becserkészésének élménye. Pont, mint a macskaféléknél. Náluk már, nem igazán lehet eldönteni, hogy azért vadásznak, hogy élhessenek, vagy azért élnek hogy vadászhassanak.

[cp_youtube id=”ykRjatNor_g”]

Rikimaru

Rikimaru

Manapság, persze a modern videojátékok korában, a lesből támadás, rejtőzködés, cseppet sem hat újdonságnak. De akkoriban ez a fajta játékmenet igencsak ritkaságnak számított. Talán csak egy vetélytárs volt, a nemrég felfedezett 3Ds univerzumban, aki méltó kihívója lehetett Tenchunak. Valami Snake nevű fickóval kellet bohóckodni…;) De ő vagy jó fél évvel később mutatkozott csak be. Főhősünk Rikimaru, a nagy múltú Azuma ninja klán, naná hogy utolsó tagja. A másik választható karakter Ayame ninja tanonc. Ayame persze férfi szemnek kellemesebb látvány. Egyéb különbség csak az hogy, eltérő elsődleges fegyvert használnak, katana és tanto ,rövid kardformájú tőr személyében. És persze az átvezető jelenetekben a dialógusok is mások. De eltérő történetvezetésre ne számítson senki. A két árnyéklakó Gohda nagyúr alatt teljesít szolgálatot. Tőle kapjuk meg a feladatainkat. Természetesen kizárólag a jót és helyeset támogatva, korrupt, becstelen kishatalmú urakat kell átsegíteni a másvilágra. Vagy esetenként az onnét érkezőket visszasegíteni. Akiket a gonosz Lord Mei-Oh szabadít Onikage segítségével az úrunkra. A középkori japán mondavilágban ez nem ritkaság, sőt kötelező kellék. A játék vége felé igencsak elevenen részt vesznek a történet alakulásában. Akkortájt órákra elvesztem ebben a mítoszban, mivel a virtuális tér ennél a játéknál tárult ki előttem először teljes valóságában. Más is, de arról nem írnék itt ismerttetőt 😀 Kis túlzással a sandbox játéktípus elődjének is nevezhetném.(select nyomvatart:térkép) Na persze nincs annyi feladat. Ha jobban meg gondolom, igazából csak egy van, az adott célszemélyt kell átsegíteni a túlvilágra. A talajszinti bujkálásban, segítségünkre lesz a kör vagy R1 gomb. Ezt egy fal közelében használva, szorosan hozzá lapulhatunk. Az épület végéig kell így araszolni. Ilyenkor segít a kamera, és az addigi síkból kifordulva mutatja meg mi is zajlik a sarkon túl.  Az útvonal az szabad, igaz határokkal, de az adott területen arra indulhatunk el felkeresni az áldozatott, amerre csak szeretnénk.  Ebbe beletaroznak a háztetők is, normál fokozaton nem is néznek nagyon felfelé az őrszemek, ajánlatos is macskamód közlekedni. Már ahol lehet.

Ott, ott nézd csak meg jobban.. de ő hogy a pi...ba látott meg !?

Hogy a szakéba, mi lett gyanús !? Babot nem is ettem!

A feljutásban segítségünkre lesz egy kötélre erősített, kisebb hármas vas horog. A képernyő jobb alsó sarkában jelzett ikonnál, magunkkal hozott tárgyak közül tudjuk kiválasztani (L2-R2) Használatához nyomva kell tartani a háromszög gombot. Az épület párkányát, peremét célba véve a mini vasmacskát, mint kilőve húz fel a háztetőre minket. Idefentről jobban kifigyelhető lenne az őrök útvonala, ha az imént segítségünkre lévő párkány most útban nem lenne. A játék szavatosságát kitolva, a strázsák helyzete váltóztatható A,B,C layout néven, ha már egyszer megoldottuk az adott küldetést. Azért ajánlatos leguggolni a magasban (R1) mert az egy szintben lévő ellenfeleink, ugyan úgy észrevehetnek. Amint gyanút fognak a bal alsó sarokban egy sárga háromszög jelzi, felfigyeltek valamire. Ideje pozíciót váltani, vagy rövidesen piros alapon felkiáltó jelekké változik az ikon, ami egyenlő azzal, hogy észre is vettek. Ilyenkor kivont kardal/lándzsával/íjjal/evőpálcikával rontanak ránk. Hogy ezt sikeresen elkerüljük, 1töl 100ig terjedő skálán, a program jelzi nekünk, hogy a közelünkbe van e bármiféle biomasza. Ami nem csak ellenfelekből készülhet. Sikoltozó gésák, macskák, és kutyák is lebuktathatnak minket. Utóbbiak igencsak harcosak, nekünk is támadnak. Gyors mozgásuk és ugrásuk, kis termetük miatt nehezebb is eltalálni a dög dog-okat.  Azért van arra bőven arzenál, ha utunkba kerülnének. Pacifista ninják persze ki is kerülhetik őket. A klasszikus fegyverek azért elég egyértelműek mire valók. Nem térek ki rájuk. Van a repertoárban katana, dobókés, füstgránát, de vannak érdekesebbek is.

3db harcirízs? Ayame! Főzés!

3db harcirízs? Ayame! Főzés!

Ayame

Ayame

Tehát amikor, nyugalomba és kényelembe helyezkedtünk a tetőn, ideje elővenni egy kis rizst, amit magunkkal hoztunk. No nem piknik, vagy életerő növelés  céljából. Arra ott a flaska. Hanem mert, ahogy más játékokban megszokhattuk, itt a figyelemelterelő kavics szerepét tölti be az ennivaló. Azt jó helyre eldobva, az éhenkórász zugevő strázsák kiszúrják, az útvonalukat rögtön elhagyják, és éjszakai falatozásba kezdenek. Kiváló alkalmat teremtve nekünk hogy megakasszuk azt a torkukon. De ne pazaroljunk. Amint elindul az elemózsia felé, pattanjunk a nyomába egyetlen suhintással, ahogy a bamba őrrel a klasszikus háborús filmekben végezni szoktak, szabadítsuk meg evilági szenvedéseitől. Majd lépjünk az eldobott rizsgombóchoz, mint minden tárgyat, emberünk automatán felveszi azt. Már csak azért is, mivel nem vihetünk magunkkal több tepsi rizskoch-ot. De ahol ketten hárman poroszkálnak, a formációt meglehet bontani. A másik hogy a kezdeti induló felszerelést, ha buktuk a küldetést, nem pótolja a játék. A következő küldetést azzal a mennyiséggel folytatjuk, amivel az előzőt befejeztük. Utánpótlás csak sikeres feladatmegoldás esetén jár. Motivációs tényező, hogy, minél jobb értékeléssel fejezzük be a missziókat annál több felszerelés lesz a jutalmunk. Tárgyakat azért küldetés közben is lehet találni.  Igaz nem kis kockázat bejárni mindent észrevétlenül ennek érdekében. Viszont a későbbi pályákon az előrejutást igencsak megkönnyíti, ha van miből választani.

"Mindenki Twister"

“Mindenki Twister”

Ami viszont megnehezíti, az pedig az irányítás. A játék kimagaslóan hangulatos. A karakterek, hozzák az őstípusokat. A jó küzdelme a rosszal már nem is lehetne evidensebb, nyilvánvalóbb. A zene csodálatos, remekül kiegészíti a misztikus feudális japánban játszódó történetet. Főleg az introban elhangzó lágy népies dallam, ami Tenchu megjelenésével  átvált pattogó ritmusú ütemmé, az igazán remek. A vágások, képi elemek, már-már művészivé teszik a klipet. A játékmenet ma már kopottas, de akkor újdonságként hatott. De mindezt hazavágja a pocsék irányítás. Mentségére legyen a programnak hogy akkoriban nem voltak még egyértelmű, elfogadott íratlan szabályok a gombkiosztásra. Nem volt Dual Shock, sem. Az egész 3Ds világban való mozgás megvalósítása még gyerekcipőben járt. A kamera mozgását, ezért ne is akarjuk a jobb analóg karral megtenni, mint oly sok TPS játékban. Erre a feladatra az L1et kel, nyomva tartani. Ez a folyamatos ki-be zoomolgatás, „belsőnézetbe” körbenézés, nem könnyíti meg az ellen felfedezését. E mellé párosul, ha netán észrevesznek, és védekeznünk kell, nincs külön gomb a hárításra. Csak simán a keresztirányítót lefele kell tartani, ezzel védhetjük a csapásokat. Billegő, bizonytalan D-padal bele se kezdjünk a játékba. (még jó hogy emulátoron analóg karral is játszható) Mivel hogy Lock-On sincs, nekünk kell folyamatosan szembefordulni az ellenséggel.

Onikage

Onikage

Védeni csak azokat a támadásokat tudjuk, amire szemből helyezkedtünk. De hát a gaz ellen folyamatosan mozog. Hogy szomorodna meg. Még rosszabb mikor mögénk kerül a küzdelem alatt. Mert futás közben a mi fordulási ívünk, sebességünk felér egy csuklós buszéval. Persze foroghatunk helyben is, de mire ismét szembe helyezkednénk, addigra általában már érkezik is a pofon oldalról, azt védeni esélyünk sincs. Ilyenkor jobb leguggolni, és előregurulás közben fordulni. (R1+fel+Háromszög) Ha az incidens zárt helyiségben zajlik, akkor még a kamera is hajlamos megbolondulni. Teljes káosszá téve a harcot. Nem csodálom, ha az első csetepaték után, a kitartás oda is lesz.  Mint említettem a szemtől szembeni küzdelmet, amúgy is ajánlatos kerülni, de ezek ismeretében, erősen javallott inkább visszavonulni, és újra becserkészni a helyükre visszatérő őröket. Vagy mikor megnyugodtak, és nem keresnek (lila rombusz ikon „!?)” és éppen poroszkálnak posztjuk felé, gyorsan lecsapni rájuk. Hatékonyabb, biztonságosabb munka ez így. Igaz a főellenségeknél a küzdelem elkerülhetetlen, ha netán valaki eljutna odáig. További fájó pont hogy, néha a semmiből mintha meglátnának az őrök egy pillanatra, a jelző ikon egyszer csak riaszt, pedig az áldozat a fal túloldalán van. Az éjszakai látótáv sem valami hatalmas, de ezt tudjuk be a középkori japán gyér közvilágítási infrastruktúrának. Az MI a kor szintjének bőven megfelel. Az őrök, ha mellettük csapódó dobócsillagot, hullát látnak, zajt, halálhörgést hallanak, azért keresni kezdik az elkövetőt.

tenchu 16

8 perc alatt! hmmmm

A verekedős játékokban használatos gomb kombinációk máskor is visszaköszönnek. Gyors kitérés, az iránygombokat kétszer kell egymás után lenyomni a kívánt elmozduláshoz. Bukfencezni a leguggol gombbal (R1) és az irány kétszer egymás utáni megnyomásával lehet. Attól függően merre szeretnénk gurulni. Legalább következetesek, mert ugyan így kell a szaltót is végrehajtani (fel,fel+X) Biztonságosabb így átkelni a másik háztetőre, karakterünk nagyobb távot ugrik. Mivel a kapaszkodó karmot, csak a képzeletbeli vízszintestől felfelé engedi használni a játék. Kezdő ninjáknak, mindenképpen javaslom a tutorial lehetőséget. Ez a főmenüből közvetlen elérhető. Amint sikerül, a Grand Master fokozatot elérni, még néhány ajándék dobókést is kapunk. Ha marad még valami a tűrőképességből, a kalandozás igazi nagybetűs varázslat, vagy bosszankodás lesz. Kinek-kinek türelme szerint.

Amint látszik elsőnek lenni, bár dicső, de nem könnyű feladat. A kor szintjén túlmutat, de nagy falat volt ez anno, nem is minden akadályt sikerült tökéletesen vennie a Tenchunak. Ugyanakkor egy olyan játékmenetet adott, aminek máig vannak követői. Itt az uborkaszezon, talán az újdonságok nem vonják el a figyelmet a régi klasszikus címektől. Tenchu egy olyan történet, amely mostanra platformokon keresztül, több éve bújik meg a sötétben, csak hogy óvatlan szemek rátaláljanak, és az rabul ejtse őket. Amikor egy kaland elkezdődik az mindig izgalmas. Mára igaz van jobb is. Az Xbox360/Ps3 verzió már kinőtte a kezdeti gyermekbetegségeket, de az ősidőkben hogy, ott lehettem, még ha csetletek botlottak is a játékok, az igazi élmény volt így visszatekintve. Sokaknak a Tenchu: Stelth Assasint csak egy bug halmaz, van is benne igazság, de akkor és ott nekem „A” video játékot jelentette. Rútsága ellenére bánjatok vele elnézően. Ha a történetről nem csak egy mondatban szeretnél olvasni a Wikin, bátran ajánlom, de ha csak kedvet hoztam a Tenchu Z -hez, (Xbox360 exkluzív) ahol már egy nyikorgó padló is lebuktathat, vagy a Ps3 HD feldolgozáshoz, akkor megérte megemlékezni arról, honnét is indult útnak a ninjaszimulátor.

tenchu_stealth_assassins                                                                                                                      Vadászatra  fel!

Addikt gémer. Mindegy csak legyen kijelzője, és min két gomb amit lehet nyomkodni.

36
Szólj Hozzá!

Please Login to comment
32 Hozzászólások
4 Válaszok
0 Követők
 
Népszerű hozzászólás
Népszerű cikk
28 Hozzászólók
kertesz tamasdante1021Norcsupbuci1 Utolsó hozzászólók
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
szekeres91
Tag
szekeres91

Na erről álmodtam, hogy jön végre egy cikk. 🙂 majd ma (azaz holnap) kifejtem a véleményem

gears
Vendég
gears

Nagyon jo cikk. Van hozzá érzéked. Hát a játék az nem az én világom de a cikk nagyon jo.:-)

Metal
Tag
Metal

Na ez egy baró cikk tényleg mintha csak én magam írtam volna 😀 ,és a játék is remek választás.

wattie
Tag
wattie

köszi a cikket a játék nagyon jó volt anno rengeteg játszottam vele 😀

EvilPepe
Tag
EvilPepe

Szia nagyon jó lett a cikked! Egyik kedven játékom volt ps-n. Xbox-on most is fent van a Tenchu! 🙂

xalf
Tag
xalf

Én annak idején ezért a játékért vettem Ps1-t

bogrol
Tag
bogrol

köszi a tartalmas cikket! xboxon nekem is volt hozzá szerencsém.

TON
Admin

Megvolt a játék eredetiben és emlékszem annó fel voltam háborodva, hogy nem kaszabolni, hanem lopakodni kell benne, mert ugye az amcsi ninja filmekben azt láttam 🙂
Jó cikk lett! Tetszik a hosszabb formátuma is, mert tartalmas olvasmány.

TON
Admin

Jah még annyit, hogy tőlem is érkezik holnap egy PS1-es cikk, és azt hiszem közvetlenül utánna, de még a héten egy komplett PSX emulátor leírás, bemutató. Természetesen az összes általam birtokolt emu verzióval, módosítással, kompatiblitási listával.

Dr. Zaius
Tag

Nah, ez aztán jó olvasmányos cikk volt! 🙂
Sokat toltuk tesómmal ezt a STUFFOT, tetszett az akkor még újdonság erejével ható lopakodós, falhoz simulós megoldás.
Pedig azt hittem anno, hogy a MGS lesz az első ezen a téren, de a Tenchu tényleg beelőzte! 🙂