Parappa the Rapper (Playstation)

Parappa the Rapper (Playstation)

Hol vannak manapság az eredeti ötletek a videojáték piacon? Hova tűntek az olyan játékok, amik kihívást jelentenek, stílusosak, és egyben végtelenül szórakoztatóak is? Amik nem az unalomig ismételt sémákat követik, hanem újítani próbálnak, és teszik mindezt olyan ötletekkel és egyediséggel, amire még évek múltán is emlékezni fogunk. Hol vannak az olyan játékok, mint a Parappa The Rapper?

A történet egy kutya(?), Parappa körül bonyolódik. Parappa minden vágya, hogy meghódítsa élete szerelmét, Sunny-t, a napraforgó lányt(!). Ehhez azonban különböző kihívásokat gördít elé az élet, amiket a mesterek segítségével és a rap-tudása latba vetésével oldhat meg. Ez eddig talán egy kissé zavarosnak tűnhet, de hogy világos legyen a dolog, nézzük meg az első szintet, kalandjaink kezdetét! Parappa és barátai egy gyorsétteremben múlatják idejüket, mikor is megjelenik két tahó, akik rögtön beléjük kötnek. Szerencsére idő közben beállít a bőbeszédű (inkább szóf*só) Joe Chin, Parappa riválisa, aki a szövegelésével megmenti hőseinket. Ezek után Parappa arra az elhatározásra jut, hogy elmegy egy karate-oktatásra, hogy ő is meg tudja védeni barátait, és persze imponálni tudjon szerelmének, Sunny-nak. A karate dojoban találkozunk Chop Chop mesterrel, a hagymafejű oktatóval, és itt kapjuk meg először az irányítást.

278778-parappa-the-rapper-playstation-screenshot-parappa-s-catch
Alapvetően egy ritmusjátékról beszélünk, aminek lényege, hogy leutánozzuk mesterünk szövegét. Tehát az aktuális karakter elreppel egy sort, és ezután nekünk a lehető legpontosabban kell lenyomnunk a megfelelő gombokat, hogy jó értékelést kapjunk. Ha sokat bénázunk, akkor idő előtt leállítanak minket, és kezdhetjük előről a szintet. Chop Chop tehát reppelés közben tanítja meg nekünk a karate mozdulatokat, miközben érdemes figyelni, hogy a képernyőn zajló események összhangban vannak a szöveggel. Jobb oldalon található egy kijelző, ami annak függvényében, hogy mennyire nyomjuk jól a szövegelést, „good”, „bad”, vagy „awful” szinten mozog. Később megjelenik a freestyle-nál használatos „cool” is. Ha elrontunk egy sort, akkor az alatta lévő kategória elkezd villogni, és ha a következőt is elcsesszük, akkor átvált arra. Ugyanez persze fordított előjellel is igaz. A szinteket csak „good” értékeléssel tudjuk teljesíteni. Összesen hat pálya található a játékban, ami nem nevezhető soknak, még azzal együtt sem, hogy első végigjátszás után minden pályán lehetőségünk van freestyle-ozni, amivel iszonyatos mennyiségű pontot gyűjthetünk össze. Ez úgy működik, hogy nem csupán leutánozzuk a mesterek szövegét, hanem még hozzá is teszünk, persze csak a megfelelő elemeket (szavakat) használhatjuk fel. Egy idő után a mester átadja a terepet nekünk, amikor megkötések nélkül szövegelhetünk. Az egyetlen feltétel, hogy ne nagyon ismételjük magunkat, mert akkor visszatér, és folytathatunk mindent a megszokott módon.

A cell shaded, papírmasé karakterekkel operáló grafika, a játékban előforduló számok szövegei, vagy az átvezetőkben tapasztalt ökörségek mind-mind azt támasztják alá, hogy ahhoz, hogy maradandót alkossanak a fejlesztők nem szükséges tízmillió polygonból álló főhős, vagy 7.1-es hangzás, egyetlen dolog is elég: a STÍLUS. Ez teszi ezt a játékot emlékezetessé számomra. A mai napig emlékszem bizonyos számok debil szövegére, vagy a képernyő előtt való ütemes bólogatásra, és persze az idegösszeomlás közeli állapotra, mikor egy tökéletesnek hitt sor után 0, azaz nulla ponttal jutalmazott a program.

Én tehát amondó vagyok, hogy ezt a játékot mindenkinek érdemes kipróbálnia, mert rendkívül szórakoztató, hangulatos és humoros anyaggal van dolgunk, ami –bár nem kifejezetten hosszú távon, de mindenképp kellemes kikapacsolódást biztosít. És ha a játék nehézsége az őrületbe kergetne, arra is van megoldás:
You gotta belive!

A játék teszteléséhez a pSX 1.13 nevezetű emulátort használtam.

 

 

 

 

 

41
Szólj Hozzá!

Please Login to comment
39 Hozzászólások
2 Válaszok
0 Követők
 
Népszerű hozzászólás
Népszerű cikk
33 Hozzászólók
kertesz tamasferi0126NorcsuMotkanySandokán Utolsó hozzászólók
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Nowe Melfyce
Tag
Nowe Melfyce

Nekem örök emlék marad ez a játék. Az 1. pálya szövegét szinte fejből tudom. Tovább nem jutottam sokszor mert csapnivaló volt a ritmusérzékem akkoriban. xD

larsumlat
Tag
larsumlat

Imádtam! Akkoriban ez olyan különlegesen újszerü élnényt nyújtott, mint jó pár éve a Guitar Hero.

BLKING
Tag
Revolver
Tag
Revolver

ezt lehet be kellene szereznem!
ez kimaradt annak idején. :/

darksogi
Tag
darksogi

Jó játék volt ez is

Metal
Tag
Metal

A béka szövegeit volt a legnehezebb tökéletesen leutánozni mert hadart folyamatosan,asszem a 3 vagy 4ik pályán,flea market ha jól emléxem.

Speed1192
Tag
Speed1192

Nem lehet rossz játék, de sok esélyem nem lenne, csapni való a ritmus érzékem 😀

Kocka6
Vendég
Kocka6

nem volt hozzá szerencsém, de mivel kétszer elolvastam a cikket, lehet teszek vele egy próbát. 🙂

guba
Tag

Ne jött át, már akkor sem. Valahogy nem hozott sikerélményt. Pedig próbálgattam anno. Pont ugyan úgy mint a Vib Ribbon. Nekem ezek ,bár igaz hogy az újdonság erejével hatottak, és azóta sincs párjuk, de számomra túl japánra sikeredtek.

Hogy az első bekezdés záró kérdésre válaszoljak, én / mi nemrég egy használt (okosított 😉 a Wii ben talátam/tuk meg azt amit említesz. Ott még megvan az a japán szellemiség,kreativitás,humor,emóció/ amit hiányolsz. Az “Xbox érában” ennek már árnyékát sem láttam…

Kocka6
Vendég
Kocka6

persze mert az xbox amcsi termék…. :S

guba
Tag

Attól még a “japók” gyártanak rá játékot. 😉
De arra céloztam, hogy valami még a felkelő nap országában is megváltozott a Wii utáni konzoloknál. Igaz persze PS3at nem próbáltam, ott azért esélyesebb az ilyen “undergrund” felfogású játék.
Az ÉN “Xbox érámban” 😉 ezek már kimaradtak ? 🙁 És hiányzik is.